Néhány fotó csupán

Illír halomsír vagy csak kőkupac?

Ez a "kőkupac" szintén a ház mögött található, kb. 100 méterre. Kb. 5-6 méter magas lehet, eredeti alapterületét még nem sikerült megállapítanom, mivel egy része nehezen megközelíthető a szúrós bozót miatt, illetve helyenként megcsúszott. Eredete ismeretlen előttem. Két variáció lehetséges egyenlőre : 1. illír halomsír, itt humkanak hívják, 2. egyszerű kőkupac, vagyis egy helyre hordták a nehezen megművelhető földből a köveket.
Szeretném azt hinni, hogy illír humka van a házunk mögött...
Több érvvel hitegetem magam, hogy miért is illír eredetű.
Az egyik érv, ez sokkal szimpatikusabb nekem. :)
Komolyra fordítva a szót, közismert tény, hogy ezen a környéken éltek ezek a népek.
"Apróbb" kövek vannak összehordva, a tetejére ahogy felmentem láthatóak rések, lyukak. Mi lehet alatta? Jó lenne egy szonda...
A kerteket másképpen tisztították. Falat raktak a talajból kikerülő kövekből, ezzel is elhatárolva a birtokokat egymástól. A másik / ez abszolut az én feltételezésem / értékes, megművelhető földet nem borítottak be holmi kövekkel! Túl kevés van belőle. Mármint földből. Aki járt már ezen a vidéken, az tudja, hogy milyen mostoha itt a táj. Hatalmas hegyek, szinte lecsupaszítva. Minden vízszintes vagy azt csak megközelítő területre szükség van a megélhetéshez. Ezért lehet látni, hogy kőfalak haladnak az égbe is. A meghódíthatatlan hegyoldalakra kell tenni a követ, ahol nincs föld, amiből egy kis élelmet lehetne kapni.
Tehát ez az én elméletem a kőkupacról. 

Régmúlt idők nyomai

A régi kőház nyomai jól kivehetők. A fotót tegnap készítettem, még a terület megtisztítása előtt.

 Állítólag ezek a sziklák réges-régi sírok. A háztól néhény száz méterre találtam őket.

 Ez a mai képe a régi ház alapjának. A kép bal felén áll a hatalmas fügefa, valahol a kép tetejénél található a ház. Balra a folyó / Trebisnica /.

Kilátás az előkertből.

Megkérnék mindenkit, aki olvassa ezeket a sorokat, hogy segítsen. Persze akinek van kedve! Egyenlőre nem tudom, mit tegyünk a régi ház nyomaival. Van ahol csak egy hosszú sávban kidudorodás látszik, illetve van ahol kövek vannak. félek, hogy az idő teljesen eltünteti a maradványokat. Ez azt hiszem egész jól kivehető a fotókon is. A köves részt megpróbálom kitakarítani, gaztalanítani. A füves részről átpakoltam már néhány követ, ezek teljesen kimozdíthatók voltak.
Én arra gondoltam, hogy kirakni kövekkel ezeket a hosszú vonalakat, mintegy megmutatva a ház egykori alapját / és már most látom, hogy hogy fogom magam szidni gazolás közben ... :) /. Kő van bőven. Ahol pedig a köves rész van, na ott még meglátom, mit mutat. Hatalmas, számomra megmozdíthatatlan lapos kövek vannak ott.
Tehát kérlek Kedves Olvasó, hogy segíts! Megjegyzésben is, illetve e-mailban is várom a jobbnál jobb ötleteket! Ti mit tennétek?
Köszönöm előre is a segítséget. A napokban megpróbálok bővebben írni, de mint az olasz parasztok mondják " közel van a föld" és most érzem is ezt minden porcikámban. Hatalmas területet tisztítottam ki az elmúlt napokban, mindenféle gaz és szúrós vacak volt, ami nagyon ragaszkodott az anyaföldhöz.

 Élet a régi falon

 A fügefa. Elkezdtem körberakni a régi ház köveivel.

Az első kapavágások és növények a terasz előtt. Háttérben a régi vízkerék fala és a vízvezeték fala

Élet a Balkánon... "polako zsivjot"

Hát azért vannak itt érdekes dolgok...
Az első és talán legfontosabb szó amit megtanultam : POLAKO, azaz lassan. Szerintem nagyon, nagyon lassan, én így fogalmaznék. Ráérnek. Beszélgetni / ez jó! /, kávézni / ez is jó /, de nem ám úgy kávéznak mint mi. Isznak otthon is kávét, meg folyamatosan napközben, este, mindig, mindenhol. Kávé intravénásan is. Beülnek kávézni. Beülnek és nem rohannak. Az ÖSSZES kávézó délelőtt és késő délutántól tömve van. A kora délutáni  időszakban azért nincs tele emberekkel a kávézó, mert mindenki otthon PIHEN. Főz, ebédel, / szeretkezik / és utána szundít egy kicsit. Ilyenkor csak a pincérek támasztják szomorúan, álmosan az ajtófélfát. A hivatalokban 11 óra magasságában nem érdemes bemenni, ugyanis kávé szünet van. Hivatalosan. Ahol nincs kávé pausa , ott sem dolgoznak, hanem kávéznak. A munka amúgy is ráér, megvár mindenkit. Polako. A hivatalokban kedvesek, segítőkészek, de a mi magyarországi tempónkhoz képest... Polako.
A kávézókban pedig ahogy ülnek... Milliószor láttam már, de nekem még mindíg nagyon vicces : mint a moziban, mindenki arccal az utca felé ül. Gondolom azért, ha valaki barát, rokon, sógor, koma jönne, azt is gyorsan észrevegyék és igyanak vele egy következő méregerős kávét.
Mostanában mivel elég sok időt töltöttünk különböző hivatalokban és néha bosszúsan észleltem, hogy bizony a látogatásunk belecsúszott a kévézós időszakba vagy ide-oda küldözgettek minket / ez otthon is megtörténik / vagy csak egyszerűen széttárják a kezüket tanácstalanul. Hát igen. Néha sok volt, és bosszus voltam És megkérdeztem a férjemet, félig mérgesen, félig viccesen " van valami különbség a kávé szünet és a munkaidő között?"

Trebinje

A régi fal egy részlete a kertben

Kilátás a teraszról

Ház Trebinjében

Már lassan idejét sem tudom, hogy mikor írtam utoljára.
Nem lustaságból, csupán technikai okai voltak leginkább. Nem igazán tudtam csatlakozni Tivatban a nethez.
Sok minden történt az esküvő óta.
Tivatban béreltünk egy kis apartmant, én is találtam munkát, a férjem is dolgozott. Május elejétől Ő Kotorban, a régi helyén, aztán pedig Tivatban, egy hotel haléttermében.
Történtek negatív dolgok is / a régi fönöke naponta piszkálta velem ( más vallás, tetoválásaink vannak, elvált vagyok, mit tudok én a szerb kultúráról stb.), úgyhogy innen eljött. Azért azt a férjem megjegyezte, hogy Ő büszke arra, hogy rajtam és a családomon keresztül megismeri, betekintést nyer a magyar kultúrába, megismerheti azt. És én ugyanezt gondolom az Ő szerb kultúrájával kapcsolatban!  A legszebb ebben az egészben, hogy ennek a pasinak a felesége szintén katolikus, a pasinak több tetoválása van... De hát ugye mást sokkal könnyebb kritizálni, okoskodni. De ez volt az egyetlen negatívum, hogy úgymond idegen vagyok.
Augusztus elején 1 hétig velünk volt a lányom, a barátjával együtt jöttek. Volt kagyló főzés, halsütés, tintahal, blitva, minden ami csak szem szájnak ingere. Naponta strand, nyílt tengernél, az öbölben, éjszakai autózás az öbölben, kirándulás, városnézés.
Szeptember elején én oltam otthon, több mint egy hétre.
Majd utána átjöttünk Trebinjébe / Bosnia és Hercegovina /.
A történet itt fog folytatódni azt hiszem.
Házat vettünk ugyanis.
Most Október 23-a van amikor ezeket a sorokat írom.
Természetesen megpróbálom visszaadni ami itt történt.
Tehát megjöttünk, ide a férjem szüleihez. Rájöttünk, / már korábban, de ezt a szezont még végig akartuk dolgozni / hogy valahol gyökeret kell ereszteni, nem lehet úgy élni, hogy fél év itt, fél év Magyarországon.
Természetesen anyagi okai vannak, hogy a szülőkhöz jöttünk, nem pedig apartmant bérelünk. Házat vagy lakást akarunk venni, mondtuk, tehát minden fillérre szükség van.
Elkezdtünk nézegetni interneten, újságban stb. Apartmant és házat is, de az ár és a hely volt meghatározó.
Arra nagyon gyorsan rájöttünk, hogy apartmant a rendelkezésünkre álló összegből nem tudunk venni. Kicsi és drága. Régi kőházak, ami az én nagy álmom volt, szintén drága és teljesen le kell bontani, majd újrarakni a köveket.
De az első napokban az egyik ismerős szólt, hogy Ő tud egy házat. Meghalt a tulajdonosa, szülész-nőgyógyász volt, tudja hogy hol van a ház és ennyi. Se telefonszám, se semmi.
Elindultunk autóval, mivel ez a házikó Trebinjétől kb. 5-6 km-re van. A várost átszelő folyó partján. A folyó neve Trebisnica. Szép név, szép, de hűvös folyó.
A folyó túlpartján álltunk meg, a férjem tudott egy helyet ahonnan rá lehet látni a házra.
Ja, elfelejtettem mondani, hogy mindenki úgy beszélt erről a házról, mint víkendház. Gondoltam én mindenre amikor ezt hallottam. Lelki szemeim előtt láttam egy düledező házikót, fából vagy kőből, befejezetlenül, már itt -ott beszakadt tetővel, ahogy benőtte a gaz, a bozót, és WC csak a leander tövében van... Jobb esetben találunk egy összedőlt budit... Meg elvadult birkák üttöttek tanyát a szintén elvadult kertben... Vagy valami hasonlót gondoltam.
Mondták, hogy évek óta nem lakják, mi másra is számíthattam volna?
A tisztesség megkövetelte, hogy megnézzem. Víkendház, de azért ránézek, nem akartam megbántani a férjem édesapjának a barátját, aki ezt ajánlotta.
Megálltunk és megláttam!
Az álmom!
Szép állapotú házat láttam, emelettel, 2 hatalmas terasszal, szinte új, sértetlen tetővel! Mellette kb. 20 m-re mintegy őrként áll egy hatalmas, ősöreg fügefa. Tényleg hatalmas, kb. 10-12 m-es a fa lombozata, és meglehet minimum 100 éves.
Átmentünk a folyón / van híd ! /, de itt jött a legelső probléma : nincs út a házhoz! Van a folyó mellett, köves út, de télen ez 2-3 hónapra víz alá kerülhet / mindenkit megnyugtatok, a ház nincs veszélyben, mivel a város felett egy erőmű van, tehát a folyó szabályozva van /! A ház mögötti makadám úton meg lehet közelíteni az ingatlant, de csak megközelíteni...
Besétáltunk a házhoz. Ablaküvegek betörve, de a keretek jók. Az alsó szinten most 1 hatalmas nappali van, fürdőszoba, konyha és egy nagy, kb. 25 m2 terasz. Az emeleten pedig 2 különálló apartmannak kialakítható szoba van, fürdő, konyha, de ebben már benne van a jövőnk is! Erről majd később. Plusz terasz, ugyanakkora mint a földszinten. Ja, ami még lényeges : külön lépcső vezet fel az emeletre.
A terasz előtt kőfal áll, ez védi a házat az esetlegesen megmérgesedő folyótól. Ez előtt a kőfal előtt, pedig ősi vízkerék fala áll... A folyó mellett, kb. 60 m-re a háztól, a ma müködő vízkerekek hajták a vízet a kertekbe! Szemben egy, és a mi oldalunkon is egy. A kertünk határa ez a falba épített vízvezeték és ez az okos doktor, a régi falba rakatott vezetéket, amihez csak slagot kell csatlakoztatni és már jön is az éltető víz a kertünkbe!!
Azért írom, hogy a házunk, kertünk... mert beleszerettünk. És megvettük.
A házzal szemben hegyek, hegyek és hegyek. Mögötte is hegyek, de maga a ház ahol áll, az egy sík terület, Trebinje előtt kezdődik ez a síkság, tehát mi mindent látunk, kilátás a városra, 5 Monarchia beli erődre, rálátni a montenegroi határra a távolban. És majd ha ablakot nyitunk, érezzük a tenger illatát... Dubrovnik csak 28 km!
Voltak ellenérvek : De hát NINCS ÚT!
Minket nem érdekelt ez túlzottan, majd megoldódik valahogy. Azt látni lehet, hogy a város csak ebbe az irányba tud majd terjeszkedni. Vannak "szomszédos" házak is, van néhány hasonlóan gondolkodó "úttörő" is mint mi, a túloldalon kicsit feljebb is van 2 ház, és nincs út. Az igazi "city", ahol "egymást érik" a házak tőlünk, kb. 500 m-re vannak.
Meg a folyó! Mi lesz ha kiönt?! Aki ezt kérdezi, arra nem gondol, hogy előbb a várost, Trebinjét önti el. Amire, amióta az erőmű megépült nem volt példa!
Megtaláltuk a doktor egyik testvérét, aki megadta az örökösök telefonszámát. Elkezdődött az alkú és mivel is tudtunk a legjobban érvelni? Na mivel? Hogy nincs út!!
Közben kikértük a Városházáról, a Földhivatalból a papírokat. Kiderült, hogy közel 1000 m2 a kert! "L" alakú, van egy szurdok féle is, ahol találtam megint régi falat is. Olyan szárazon rakott, szabálytalan kőfal, de én az ilyenektől... Hát egyszerűen nem jutok szóhoz! Nem hiszem, hogy olyan régi lenne. Na igen! Már megint alábecsültem a dolgokat! Nem olyan régi... Most kérdeztem meg a férjem, mit gondol? Azt mondja, " ki tudja? 200 éves vagy még régebbi"...! Itt olyan könnyen kezelik ezt az öreg nem öreg fal kérdést! Mint az olaszok, nekik is teljesen természetes, ha valamit még az etruszkok raktak...
Most mondja azt is, hogy a régi vízkerék fala is megvan vagy 2-300 éves...!! Csak a doki valószínűleg megerősítette, amikor a házat építették. De lehet, hogy már korábban is, mivel a fügafa környékén köveket lehet kimozgatni a földből, valaha ott egy régi kőház állhatott.
Szóval most dolgoznunk a házunkon. Fészket rakunk.
Ablaküveg, bajárati ajtó. Leverte a régi csempék maradékát, gyűlik a törmelék a ház mellett. Van két kéménye a háznak, de csak a konyhai lesz használva. Lehet hhogy lesz sparheltünk is, az emberem rá van kattanva, én nem annyira... Félek a tűztől kicsit. Kicsi koromban megégettem magam... Meg majdnem a nagyanyám házát is. Játszottam a gyufával és ráégett a körmömre, mire én eldobtam. Egyenesen a konyhában lévő "sezlonyra". Aki nem élt még ebben az időben, annak a régi vidéki konyhákban volt általában heverő. Ezt hívta a nagyanyám így. Erre dobtam a még égő gyufát, és sajnos ez le volt takarva jó kis műszálas pléddel. De csak a pléd bánta, időben közbelépett valaki a családból.  Azóta félek a tűztől.  De a férjemet ez nem izgatja, majd megszeretem mondja. A tűzet és a sparheltet is. Kenyeret dagaszt és süti a sparheltben gondolatban. Meg azzal lehet fűteni a nappalit is, a hálóba meg veszünk valami kis elektromos fűtőalkalmatosságot. Mert itt nem akkora a hideg mint otthon, szinte alig kell fűteni.
Közben állandóan beszélgetünk, hogy mit is viszünk. Én otthonról a 170 éves tulipánosládámat, meg a hasonló korú lisztesládámat. Meg a könyveimet. Meg ezt, meg azt.
Erre Ő is, elkezdi mutogatni nekem az élethez nélkülözhetetlen dolgokat : néhány ikont és hatmas keresztet, ami bizony jön vele. Megvédeni minket. :)
Félreértés ne essék, ez nem baj, csak míg én a könyveimen töröm a fejem, hogy hogy jönnek ide Magyarországról, meg a tulipános, meg az edények, meg még ami hiányzik az élethez... Ő pedig kezdi a kereszttel... De lehet, hogy neki van igaza.

Technika ördöge

Elnézést kérek minden Kedves érdeklödőtől amiért így eltűntem! Megvolt az okom a hosszas hallgatásnak - megrágta még a télen a Drága Testvérem macskája a laptopom kábelét... és megadta magát, itt pedig nem kaptam. Ennyi történt összesen.

Lisy23-nak írnám, hogy elvileg látható az e-mail címem... ha nem találod, kérlek írj valahogy elérhetőséget és majd én írok Neked! Remélem nem negatív tapasztalat volt...

Ígérem írni fogok, van mit, sok érdekes dolog történt / sajnos nem csak pozitív, de ez nem a házasságra értendő /

Az esküvő

Nem szeretném hosszasan ecsetelni az esküvő körüli dolgokat. Be kellett adni a szülestési anyakönyvi kivonatot, a jogerőre emelkedett bírósági végzést a válásról illetve az igazolást az önkormányzattól, hogy szabad vagyok / elvált /. Ennyi és nem több. Meg a hiteles fordítások. 60 euroért lefordították a papírokat, egy magyar származású úr (ügyvéd / bíró / közjegyző, nem tudom pontosan ) Podgoricán, másnapra megcsinálta és volt olyan kedves, hogy leküldte Kotorba. Nagyon egyszerű volt valóban minden, otthon sem kellett rohangálni, 1 óra alatt megkaptam mindenemet. Elvittük a paksamétát Trebinjébe és megkaptuk az időpontot : 2011 Május 26, délután 1 óra.
Én már tudtam, hogy a tanúm / kuma az itteni neve, ami itt sokkal többet jelent, mint nálunk, itt egy életre szóló kapcsolatot jelent / az itt, Tivatban élő és dolgozó barátnőm lesz. Az emberem is felkérte az Ő kum-ját, egy barátja személyében, aki szintén Montenegroban dolgozik, de szerb állampolgár.
A szüleim nekem mondták, hogy ideutaznak a nagy napra, de aztán megváltoztak a dolgok. A testvérem ugyanis Németországban él, dolgozik, az Ő barátja pedig Londonban. A szüleink pedig Budapesten... Remélem tudsz követni Kedves Olvasóm, lassan fél Europáról beszélgetünk. Magyarország, Bosznia-Hercegovina, Montenegro, Szlovákia, Németország, Anglia. Nagymamánk most volt 80 éves, friss, fiatalos "csajszi", aktív vallási és politikai életet él a drága, plusz még a ház körüli kertet is Ő ápolja. De ezt a hosszú utat nem vállalta be. Megértem, fiatalabbaknak is fárasztó. Tehát itt kezdett eldőlni a dolog. A barátaim sem tudtak volna csak úgy ripsz-ropsz utazni. Apuval elültünk és megbeszéltük a számunkra legésszerűbbnek tűnő megoldást - megtartjuk mi Trebinjében, aztán amikor hazamegyünk, akkor egy vacsora a családdal és a barátokkal. Fájdalmas, de anyagilag is ez volt a legjobb döntés, repölőjegyek Pestre, autózás Trebinjéba, szálloda stb. Egy vagyon lett volna.
Tehát már itt megint ismételte magát a családi történelem. Mert az anyuék esküvőjén, /Csehszlovákiában volt/ anno az apai nagyszüleim nem vettek részt... Na nem a 150 km miatt, hanem mert nem akarták azt az esküvőt.
Megkaptuk ugyebár az időpontot és az emberem szülei mondták, hogy Ők nem jönnek... Ők sem. Mert nem telt le a gyászév. Itt ezt is nagyon komolyan veszik. Mi házasodjunk csak össze, de Ők nem jönnek el. Pedig csak a Városházára kellett volna. Értem is meg nem is. 15 perc, ami soha nem jön már vissza.
Az esküvő után azt terveztük, hogy a kumával és a kummal felmegyünk egy kis faluba, a Kotori öböl fölé, égbenyuló sziklák közé, egy 4-500 éves kőházba / egy kedves ismerősünk adta oda / és ott töltjük az estét. Grillezünk, eszegetünk, iszogatunk és megpróbáljuk megfejteni az élet értelmét.
25-én, amikor mentem a párom elé, láttam, hogy nagyon zaklatott szegény. A kumájának nem adtak szabadnapot... Ki legyen akkor? Az ismert közösségi portálon még a délután felvette a kapcsolatot egy trebinjei barátjával és szerencsére nem sértődött meg a fiú, hanem a legnagyobb természetességgel elvállalta. De így ez is borult annyiban, hogy ez a fiú nem jött velünk fel a faluba. Maradtunk hárman.
Egészen kicsi buli, mint az ismert sör reklámban...
Eljött a Nagy Nap. Délelött elindultunk, majd mivel nem siettünk, délre meg is érkeztünk Trebinjébe, a szülői házba. Átöltözés, kis korrigálás a leizzadt sminken, / nagyon meleg volt / ember elment a kumért, vettek egy üveg italt, majd indulás a Városházára. Megérkezett az anyakönyv vezető hölgy és most csodálkoztam nagyon el, mert megkínálták itallal és világ legtermészetesebb módján húzta meg az üveget. Nálunk azt hiszem ez elképzelhetetlen lenne. Talán még falun...
Elkezdődött a ceremónia, semmi zene, csak a Mi meg a fotós, akit a szülei kértek fel, hogy örökítse meg az eseményt. A barátnőm fordított mindent, szerencsére nem kellett hivatalos tolmács. Majd eljött az aláírás pillanata, mutatja nekem a hölgy, hogy itt írjam alá, majd a férjemnek is, meg a tanúknak is. Ez ugyebár egy hatalmas könyv, amit már előre kitöltenek, csak alá kell írni. A hölgy kiment a könyvvel együtt, hogy legépelhessék az anyakönyvi kivonatot, majd kicsit zavart arccal visszatért.
Miszerint nem jó helyen íratta velünk alá... Másik párnak írtuk alá a mi nevünket. :)
Kijavítottuk a hibát, immár jó helyre is aláírtunk. Házasok lettünk.
Majd irány a piac, mivel megkértek minket, hogy vásároljunk sajtot... Friss házi sajtot, az esküvőnk napján.
Kb. 100 méterre van csak a tér, ahol a piac szokott lenni. Úgy ahogy voltunk, virágcsokrostól, házassági anyakönyvi kivonatostól mentünk is szépen. Megittatunk ott is néhány árust, gratuláltak, mosolyogtak, megvettük a sajtokat, majd irány a Rendőrség. Leadni a papírokat, hogy mielőbb megkapjam az egy éves belépési engedélyt az országba. Ott is hasonlóan, virággal, papírokkal megjelentünk az irodában. Az úr, aki idáig kiállította a papírokat nem volt ott, a kolleganője alkoholt nem akart inni, csak egy rágóval tudtuk megkínálni. Ide majd vissza kell térnünk.
Mivel a kum nem akart jönni velünk a kőházba, ezért úgy döntöttünk, hogy egy szomszédos faluban lévő hangulatos, igazi autentikus étterembe megyünk el így négyesben. Fotókkal alátámasztva az elöző bejegyzésben megtalálható, illetve az étterem nevével, ha itt szeretnél enni Kedves Olvasóm! Nem bánod meg, hidd el!
Este a kőházban ért még engem az igazi meglepetés : a barátném csinált nekünk tortát! Joghurtos epertorta, emeletes ahogy kell, jegyespárral, szívecskés gumicukorral, csillámmal. Csodaszép volt és csodafinom!
Este beszélgetés, zenélgetés hajnali 4-ig.
Meg egy kis sírás, a részemről. Kiültem a teraszra és bizony elpityeredtem magam. Hogy csak hárman vagyunk. Hárman, három országból, egy negyedik országban.

A Nagy Nap

Megtörtént a Nagy Esemény.
Összeházasodtunk 2011 Május 26-án, 13 órakor, Trebinjében.

Természetesen ez is rendhagyó volt...
A ceremóniát követő ebéd, Trebinje közelében, Tuli nevű kis faluban volt, a Stara Hercegovina étteremben volt. Ha Dubrovnik közelében jársz Kedves olvasó, MINDENKÉPPEN tegyél egy rövid kitérőt Trebinjébe, sétálj át az 500 éves hídon, igyál egy kávét a város főterén valamelyik hangulatos kávézóban a hatalmas platánok árnyékában. És ha autentikus ételekre vágysz / mert mi másra, ha nem arra /, akkor visszafelé térj be ebbe az útszéli kis étterembe! Megéri! Kérj előételnek kajmakot és sonkát, hozzá pedig kis fánkocskákat. A kajmak a forralt tej föléből készül, sózzák és hát mennyei! A sonka természetesen hosszadalmas és "titkos" eljárással készül, száraz, de omlós. Minden házi készítésű! A kenyér is... A bárány és a borjú pedig....
Gyertek! Meg kell nézni, ki kell próbálni, meg kell kóstolni!

A fotók itt készültek.
Egy étterembe főleg a jó ételek miatt megyünk, de ha az ráadásul szép környezetben is van, jó érzékkel berendezve, az mindent megér! Ja, és még valami nagyon fontos! Az árak sokkal, de sokkal olcsóbbak mint például a közeli Horvátországban! Dubrovnikról már ne is beszéljünk. Kb. féláron lehet megvacsorázni, megebédelni.

Montenegroban