Szóval ígértem a január eleji bejegyzésemben, hogy leírom a kálváriát.
Azóta elszállt a dühöm, az idegességem, megnyugodtam.
Nem szeretném bő lére ereszteni a gondolataimat, csak néhány sorban, leginkább azoknak akiket megillet a dícséret!
Otthon voltam ugyebár Augusztus végén, Szeptember elején. Intézni bizonyos halaszthatatlan dolgokat. Közben már a nyáron véglegessé vált bennem a gondolat, hogy eladom a kis hegyvidéki házikót, ami az enyém lett a válás után. Találtam a neten ingatlanost, aki a környéken dolgozik, felvettem vele a kapcsolatot, megbeszéltük hétvégére a találkozót. Az apuékkal mentünk, autóval, mivel én busszal mentem haza. Szóval ingatlanos jött, megnézte, felmérte, elmondta, hogy mit gondol. Természetesen a fantasztikus gazdasági helyzet miatt, eladni csak ár alatt lehet. Egyedi tervezés, egyedi olvasztott ablakok ide, vagy oda, de ár alatt. Mondatam, hogy oké, olyan árat beszéljünk meg, amiért "biztosan" elmegy az ingatlan, nem szeretnék az az eladó lenni, aki el akar adni valamit, de nem vesz tudomást arról, hogy mi történik a piacon. Jelen esetben az ingatlan piacon. Már elkezdtük kitölteni a papírokat, amikor is a Szüleim beviharzottak és közölték velem, hogy megveszik a házamat! Ha azt írom, hogy "köpni-nyelni" sem tudta, az kevés. Elkezdtem zokogni, hogy én ezt nem várom, nem várhatom stb. de Ők, hogy igen, nem elég, hogy milyen jól jártam a válásommal, és egyébként is Ők imádják ezt a házat, amivé én varázsoltam és egyébként sem szeretnék ha elkotyavetyélném. Így a családban marad, de ha esetleg megszorulnak anyagilag, akkor természetesen ez az első amihez nyúlnak!
Ez történt! Ilyenek az én szüleim!!
Mondták, hogy amíg ott vagyok adnak már valamennyi pénzt és aztán November végéig biztosan a maradékot is!
De a Sors közbeszólt! Apuéknak beragadt egy munka, sok pénz kinn, de be nem jön... Közben én megtaláltam a házat, leelőlegeztem stb. Ha nem történik valami CSODA, akkor elvesztek mindent, a pénzt, a spórolt pénzünket, amit már a házba fektettünk, a munkánkat. Mindent, ami kevés, de nekünk nagyon sok volt.
Nem maradt más, hitelt kellett felvenniük. A CSODA megtörtént! A CSODA a SZÜLEIMBEN van!
Ennyi a rövid történet! Hozzáteszem, hogy az én szüleim nem gazdagok. Anyagiakban. Viszont lélekben a leggazdagabb emberek, akiket valaha is a hátán hordott a FÖLD!!!!!!!
Nem győzöm megköszönni amit értem / értünk tettek!!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!!!!!!!
Azóta elszállt a dühöm, az idegességem, megnyugodtam.
Nem szeretném bő lére ereszteni a gondolataimat, csak néhány sorban, leginkább azoknak akiket megillet a dícséret!
Otthon voltam ugyebár Augusztus végén, Szeptember elején. Intézni bizonyos halaszthatatlan dolgokat. Közben már a nyáron véglegessé vált bennem a gondolat, hogy eladom a kis hegyvidéki házikót, ami az enyém lett a válás után. Találtam a neten ingatlanost, aki a környéken dolgozik, felvettem vele a kapcsolatot, megbeszéltük hétvégére a találkozót. Az apuékkal mentünk, autóval, mivel én busszal mentem haza. Szóval ingatlanos jött, megnézte, felmérte, elmondta, hogy mit gondol. Természetesen a fantasztikus gazdasági helyzet miatt, eladni csak ár alatt lehet. Egyedi tervezés, egyedi olvasztott ablakok ide, vagy oda, de ár alatt. Mondatam, hogy oké, olyan árat beszéljünk meg, amiért "biztosan" elmegy az ingatlan, nem szeretnék az az eladó lenni, aki el akar adni valamit, de nem vesz tudomást arról, hogy mi történik a piacon. Jelen esetben az ingatlan piacon. Már elkezdtük kitölteni a papírokat, amikor is a Szüleim beviharzottak és közölték velem, hogy megveszik a házamat! Ha azt írom, hogy "köpni-nyelni" sem tudta, az kevés. Elkezdtem zokogni, hogy én ezt nem várom, nem várhatom stb. de Ők, hogy igen, nem elég, hogy milyen jól jártam a válásommal, és egyébként is Ők imádják ezt a házat, amivé én varázsoltam és egyébként sem szeretnék ha elkotyavetyélném. Így a családban marad, de ha esetleg megszorulnak anyagilag, akkor természetesen ez az első amihez nyúlnak!
Ez történt! Ilyenek az én szüleim!!
Mondták, hogy amíg ott vagyok adnak már valamennyi pénzt és aztán November végéig biztosan a maradékot is!
De a Sors közbeszólt! Apuéknak beragadt egy munka, sok pénz kinn, de be nem jön... Közben én megtaláltam a házat, leelőlegeztem stb. Ha nem történik valami CSODA, akkor elvesztek mindent, a pénzt, a spórolt pénzünket, amit már a házba fektettünk, a munkánkat. Mindent, ami kevés, de nekünk nagyon sok volt.
Nem maradt más, hitelt kellett felvenniük. A CSODA megtörtént! A CSODA a SZÜLEIMBEN van!
Ennyi a rövid történet! Hozzáteszem, hogy az én szüleim nem gazdagok. Anyagiakban. Viszont lélekben a leggazdagabb emberek, akiket valaha is a hátán hordott a FÖLD!!!!!!!
Nem győzöm megköszönni amit értem / értünk tettek!!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése