2012. március 27., kedd

Fegyvercsempész voltam... Ez kérem az IGAZI BALKÁN!!!

Most mi 1 hónapja megint itthon vagyunk. Most éppen a személyes irataimat cseréltem le ( 4 hétig vártam rá ), mivel közel 3 hónap várakozás után megjött a honosítása a házasassági anyakönyvi kivonatnak. Gondolom az ügyintézés gyorsasága nem kíván egyéb kommentet :). Végül is Europában vagyunk és a XXI. században.

Szóval történt egy szeles napon, hogy az embert elvittem a házhoz, Ő vakolni akart, nekem túl sok tennivalóm nem volt, tehát megbeszéltük, hogy sötétedéskor érte megyek.
Egy kicsit manővereztem az autóval, még a kertünkben, felnézek a tolatásból és egy katonai ruhás ( olyan terepes, vadászos inkább ) hatalmas fickó áll a kocsi orránál, szemlátomást lihegve és barátságosan integet felém. Lehúztam az ablakot, kölcsönös " jó napot " után megkérdezte tőlem, hogy elvinném e a városba. Mondott még többet is, de nagyon gyorsan mondta, hevesen gesztikulált, szóval nem nagyon értettem... Csak a hatalmas fegyvert láttam a kezében! Ezzel együtt akarna hozzám beülni????
Mondtam Neki, hogy ok, részemről mehetünk, de beszéljen már a férjemmel ott a házban. Természetesen bement, majd kijöttek együtt. Ismerték egymást. Az emberemnek a középső bátyjának, aki meghalt másfél éve, szóval Neki volt a társa a háborúban ez a pasi, együtt voltak az első vonalban. Ujjai alig voltak szegénynek, felrobbant egy gránát a kezében.
Vadászni volt ( tilalmi időszakban ) és valaki ráhívta a rendőröket. Az autója lerobbant, a telefonja lemerült és hatalmas a büntetés ha elkapják. Felhívtuk a feleségét, hogy jöjjön a jogos tulajdonáért, mi visszük a puskát. Az én kocsimban, a csomagtartóban... Adrenalin  jól felment nekem mire megérkeztünk a feleséghez, aztán az asszony vissza az én férjemmel az Ő férjéért. Szóval ennyi történt, nem sok, de nem is hétköznapi.